4. rész

Sziasztoook!

Elhoztam a következő részt :) Véleményeket, kommenteket várom.

A történet nyomokban káromkodásokat, illetve erotikus jellegű tartalmat takarhat.


Szeptember 4. csütörtök

Attila magába bolondított. Egyszerűen magával ragadott a személyisége, és úgy minden. Ő nem egy átlagos srácot testesített meg számomra. Nem olyan volt, mint például az exem. Úgy éreztem, hogy megfordult a Föld. Mintha Attilát azért sodorta volna jobban mellém a Sors, hogy belássam, Ő kell nekem.
Bár számomra soha nem volt közömbös, de ennyire nem mentem a dolgok után. Valahogyan nem kötött le egy sztár alkat, akit körbevesznek a csajok. Most pedig megláttam az érzelmesebb énjéből egy darabot, ami nagyon tetszett. A fiú próbálta elfedni a szomorúságát, és a bánatát, néha kitört belőle, mint egy vulkán.
A srácok furák. Nem merik beismerni, ha elgyengülnek, ha legyőzi őket a női nem. Minden helyzetben határozottnak, és keménynek akarják magukat feltüntetni. De egyszer csak lerobban az álarc.
Úton az iskola felé ömlött az eső. Fekete felhők gyülekeztek az égen. Mindenki rohant, nem törődve azzal, hogy fellök közben tíz másikat. A metróban aztán szépen összegyűltünk. Egy szerelmes pár mellé álltam be, akik éppen veszekedtek valamin teljesen kómás fejjel.
- És tegnap mi a fene volt veled? - nyávogott a csaj dühösen. - Áron, nem hiszem el, hogy nem értél rá.
- Fanni, mondtam már, hogy a haverokkal voltam.
- És ezt el is higgyem? Azt hiszed, hogy mindent elhiszek neked, csak mert a pasim vagy? Már nem is szeretlek annyira.
- De Fanni, én szeretlek.
- Persze, tegnap pl. le se szartál. Akkora seggfej vagy. Jobb lesz, ha békén hagysz. Menj máshoz, majd Esztike megvigasztal. Úgyis ő tetszik neked.
- Nekem csak te létezel. - ment le szerintem mélyebbre a srác a témában. - Nekem csak te kellesz. Vésd már bele abba a szőke fejedbe!
- Akkor bazd meg! - kiáltotta a csaj, mire minden tekintet rá szegeződött.
Némán vigyorogtam mellettük. A villamoson legalább megkíméltek az ilyen emberek. Hálás köszönet nekik.
Az iskolakapuban azonban Attila állt egyedül. Fekete kapucnis felső, és szürke koptatott farmer volt rajta. A kapucnit a fejébe húzta, és ha jól láttam, fülhallgatón keresztül zenét hallgatott.
Amikor odafutottam hozzá, felemelte a fejét, és rám mosolygott.
- Szia! Te kire vársz?
- Hát nem is tudom, lehet, hogy arra, hogy elálljon az eső. - mosolygott, majd átölelt.
Parfümjének kellemes illata volt, így még szorosabban öleltem. Tudom, hülyeség, de kell a kémia. Még ha nem az iskolában, akkor is. :)
Bementünk az iskolába, és gyorsan elváltunk.
Amikor befutottam a terembe, Szekeres tanár úr üdvözölt.
- Nórikám, pontosan 1 perc van becsengetésig. Gyorsan, ülj le a helyedre!
Rámosolyogtam a tanárra, és leültem Lili mellé.
- Gratulálok. - mosolygott felém barátnőm.
- Mihez?
- Időben beértél.
- És most akkor elkezdjük irodalomból az ismétlést. - szólt Szekeres.
Mindenki kinyitotta a füzetét, kivéve Zitát.
- Mi a baj, Zita? - nézett rá a tanár.
- Tanár úr, szülni fogok.
Erre mindenki felnevetett. Zita és a rózsaszín köd.
- Ugyan már, Zita, képzelődsz. - mosolygott még az ofő is. - Hogyan szülnél, hiszen nem is vagy terhes?
- Maga azt honnan tudja? Tegnap szexeltem egy sráccal. Igaz kurva jó volt, de azért mégis.
A tanárnak majdnem leesett az álla. Mi csak nevettünk, de neki nem volt ez ennyire vicces.
- Zita, kérlek, moderáld magad!
- De tanár úr, ez egy fontos kérdés. Maga szerint is csak szerelemből jó, ugye? Habár megértem, de akkor is. Várjunk csak, maga férfiból van.
- Elég lesz, Zita! - kiabált Szekeres. - Fejezd be a teóriáidat, és inkább gondolkozz el Petőfi munkásságán!
- Ő is csak szerelemből szexelt? - Zita nem hagyta annyiban a témát.
- Fogd be, örülj, hogy valakinek kellettél! - mondta Bence biztatóan nézve a lányra.
- Inkább erről szünetben beszéljetek. Még van az órából 20 perc, töltsük hasznosan!
- A tanár úrnak is van fantáziája. - szólalt meg Bence, majd mindenki nagyot nevetett.
Végül a nagy irodalom órából annyi lett, hogy a tavalyi anyagot mindenki ismételje át maga.
Angol óra előtti szünetben gyorsan lefutottam a nagy teremhez, reméltem, hogy Attila már ott lesz. Igazam lett. A helyén ült, és komoly arccal nyomkodta a telefonját. Odamentem hozzá, és megsimogattam a vállát.
- Norcsa! - kiáltott fel. - Megijesztettél.
- Bocsi, csak gondoltam, hogy már itt leszel.
- Nem akarsz mellém ülni? - kacsintott.
- És Bomba?
- Átül Lili mellé, úgyis tetszik neki. Majd elbeszélgetnek.
Felültem a padra, a táskámat pedig a székre dobtam. Attila ugyan így tett.
- Készültél angolra? - tettem fel egy béna kérdést. Gratula, Hajnal Nóra.
- Nagyjából. Apám ezzel nyaggat állandóan.
Lehúztam a kapucnit a hajáról, és beletúrtam. Mi a fene ütött belém?
- Pedig olyan szépen megcsináltam reggel. - nevetett. - Én is összekócolhatom a tiédet?
- Nem kellene.
- Ma videózni fogok suli után. Esetleg egy közös videó?
Köpni-nyelni nem tudtam.
- Hát....nem is tudom.
- Nyugi, nem pornó. - nevetett, majd átölelt lazán.
- Gondoltam.
Már szinte megtelt a terem, de mi még mindig ott ültünk.
- Attila terhes vagyok. Ezt videóra kell venned. - futott oda hozzánk Zita.
- Mi van? - nézett furán a srác. - Te nem terhes vagy, hanem hülye.
- De Attila ez fontos. Lefeküdtem egy sráccal, és szülni fogok.
- Zita, szállj le a földre! Nem csinálok veled semmilyen videót. Ülj le a helyedre, és nyugodj meg!
Nevetve ültünk le a székünkre. Hála Istennek, Lilinek nem volt ellenére, hogy Bomba mellett kell ülnie. Inkább hátramosolygott rám, és azt tátogta, hogy köszönöm.
Budai Márton nem adott nehéz feladatsort. A tavalyi anyag egészen egyszerűnek bizonyult. Attilával végigsúgtuk egymásnak a megoldásokat. Biztosan mindketten jelest kapunk.
Óra végén azonban el kellett válnunk egy kis időre.
- Majd matekon találkozunk. - puszilta meg a homlokomat a srác, és elfutott.
Az órák unalmasan teltek Attila nélkül. Lilivel tudtunk beszélgetni, ami elég jó jelnek bizonyult. Nem haragszik rám, megérti, hogy odavagyok Attiláért.
Matek óra volt az utolsó, amin összevonva voltunk. Lehet, hogy magát a tantárgyat nem szerettem, de ezt a megoldást igen.
- Hoztam kávét. - mosolygott rám Attila, a gőzölgő itallal a kezében.
- Aranyos vagy, köszönöm.
- Ez csak egy kis semmiség.
- De nekem sokat jelent. - mosolyogtam.
- Fura érzés. Te olyan más vagy.
- Ezt hogyan érted?
- Mármint jó értelemben. Veled olyan jó lenni, és beszélgetni. Egyszerűen még magamnak sem tudom megmondani, de fura érzés.
- Ezt bóknak veszem.
- Igazából az akart lenni. Bár nem vagyok benne jó.
- Dehogynem.
Odahajoltam hozzá, az arcát akartam megpuszilni, de ő elfordította a fejét, és a száján értem el.
Elhúzódtam tőle. Ez váratlanul ért.
- Ne haragudj!
- Dehogy. Csak meglepődtem. - mosolyogtam rá, és fogtam meg a kezét.
- Mi a helyzet, galambok? - támaszkodott oda a padunkra Bence. - Csak nem te is, holnap szülni fogsz? - nevetett.
- Figyelj ide - állt fel Attila - ha bántani mered akár egy szóval is, szétverlek.
- Ó, az isteni Attila. Vigyázz, mert még eltávolodnak a rajongóid.
- Bence, fejezd be!
- Mi van el vagy anyátlanodva, azért kell Norcsa?
Ez szíven ütötte Attilát. Ez volt a legnagyobb bántás számára. Ha az anyukájával jöttek, aki elhagyta.
Farkasszemet néztek egymással. Attila már készült megemelni az öklét, mire én megfogtam a kezét.
- Nem éri meg.
- Az anyámat ne vedd a szádra, te buzi!
Bence nevetve leült a helyére. Borszéki Anna már szerencsére nem látott semmit az esetből.
- Akkor elő a könyvekkel, és a füzetekkel! - utasított a tanárnő.
- Attila, jól vagy? - súgtam neki.
- Persze. Csak fáj.
- Tudom, de itt vagyok.
- Hajnal Nóra, miért ott ülsz? - meredt rám Borszéki.
- Csak Attila segít nekem a matekban, vagyis szeretnék itt ülni.
- Jól van, de csak okosan.
- Tanárnő, hányingerem van. - állt fel Zita. - Ez már a terhesség jele.
- Pártos Zita, édes lányom, ülj vissza gyorsan!
- De tanárnő, gyereket várok.
- Majd a karót várhatod a naplóba, ha nem ülsz vissza.
- Zita még mindig terhes. - kiáltott fel Tibi. - És most 9 hónapig ezt fogja eljátszani.
- Folytassuk az órát! Zita, nyugodj meg!
Az óra további részében némán oldottuk meg a példákat. Már a házi feladat feladásánál tartottunk, amikor Zita telefonja megszólalt.
- Tanárnő, ezt fel kell vennem, hív a gyerek apja.
- Mindjárt végzünk, majd utána megbeszélitek.
Gyorsan leírtunk mindent, majd  összepakoltam a táskámba. Attila megfogta a kezemet, és kirángatott a teremből.
Az iskolakapunál végre megálltunk. Beálltunk egy kis fedett helyre.
- Köszönöm. - mondta mosolyogva, majd megszólalt a telefonja.
Amikor letette, megölelt.
- Baj van? - kérdeztem inkább csak a vállának.
- Nem. Csak a húgom telefonált. Haza kellene mennem.
- Értem. - szomorodtam el. - Azt hiszem nekem is.
- Ha gondolod, átjöhetsz hozzánk.
- Nem biztos, hogy a húgod örülne.
- És kit érdekel? Ő nem szólhat bele semmibe.
- Nem szívesen zavarnám a családodat.
- Jó, akkor mondjuk megoldom máshogyan. - kacsintott rám, és a füléhez emelte a telefont.
Káromkodásokkal fűszerezve intézte el a húgát. Csodálkoztam ezen a stíluson.
Amikor elindultunk a villamos felé, elállt az eső, csak hideg volt.
Sok ember között utaztunk egészen az Örsig, ahol eldönthettük, merre tovább.
- Elmegyek veled. - mosolygott Attila.
Nem akartam ellenkezni, ezért együtt mentünk a HÉV-en.
A házunk elé érve meglepődött.
- Gyönyörű egy ház. - ámuldozott.
- Igazából semmi extra.
Amikor beléptünk a nappaliba, a húgom éppen tv-t nézett.
- Sziasztok! - ugrott fel.
- Szia, Nagy Attila.
- Hajnal Rebeka. Mi járatban?
- Attila velem jött. Megcsinálunk pár házi feladatot, ennyi.
- Persze, biztosan. - kacsintott ránk a húgom.
- Te csak nézd a hülye rajzfilmjeidet!
- Amúgy anyuék kicsit később jönnek.
- Király.
Felmentünk a lépcsőn Attilával, és benyitottam a szobámba.  Ő egyből lefeküdt az ágyamra, mert nagyon fáradtnak érezte magát.
- Olyan a húgod, mint az enyém. - nevetett. - Bár az enyém szerintem rosszabb.
- Nem hinném. - ültem le vele szembe az íróasztal előtt álló székemhez.
- Még jó, hogy nem találkoztál vele. Egy igazi kis hárpia. Állítólag anyámtól örökölte.
- Nem kell róla beszélned.
- Anyám egy ribanc a szememben. Megvetem mindenért.
- Nyugi, nem kell magadat felhúzni. - ültem mellé, és megfogtam a kezét.
- Nem húzom, csak nagyon szar érzés.
- Elhiszem.
- Csináljunk videót! - ugrott fel. - Vagy nézzük meg az ask-fm-en feltett kérdéseket.
- Végül is.
Felült az ágyban mellém, és átölelt. Elkezdte nyomkodni a telefonját.
Válaszolgattunk pár értelmes kérdésre, de aztán előjött egy olyan, hogy: van barátnőd?
Attila ujja megállt, és rám nézett.
- Nem tudom, mit válaszoljak.
- Miért? - néztem rá furán.
- Szeretném, ha...
Megcsörrent a telefonja a kezében. Bomba kereste. Kihangosította.
- Cső, haver! Nem jössz focizni?
- Hello! Most Norcsánál vagyok. Majd holnap.
- Holnap buli lesz.
- Jó, de most nem megyek.
- Attika ne csináld már! Apád is elengedett, beszéltem vele. Azt mondta, majd késő este megírod azt a pár házit.
- Jó, akkor összeszedem magamat. Majd odaérek.
- Ok, szedd a segged! Hello!
- Csá!
- Ne haragudj! - nézett rám.
- Dehogyis. Menj csak!
Attila összekapta magát, kicsit megigazította a haját, felkapta a táskáját, és kifutott a szobából. Rebekától elköszönt, én pedig már az utcán értem el.
- Búcsú nélkül mész el? - álltam meg mellette.
- Bocsi, olyan hülye vagyok.
Rám nézett, majd a száját közelítette az enyémhez. Amikor látta, hogy nem húzódok el tőle, megcsókolt. Olyan gyengéd volt, hogy el sem hittem, hogy ezt mind Attila produkálja.
- Szia! - intett, és elindult.
- Szia! - intettem utána boldogan.
Este kivételesen megírtam pár házit, és a Facebookon vártam, hogy feljöjjön, és beszélgessünk. Helyette a Skypeon hívott.
- Szia! - intett a kamerába. - Képzeld, már tanultam is.
- Szia! De ügyes vagy. - dicsértem meg.
- Köszi, hogy nem akadtál ki.
- Dehogyis akadok.
- Amúgy azt akartam délután mondani, hogy szeretném, ha te lennél az.
- Ó, édes egyetlen szívem rózsaszála. - nyitott be nevetve Attila húga.
- Te kimész innen. - utasította.
- Szia! Szandra vagyok.
- Szia! - köszöntöttem mosolyogva. - Norcsa.
- Ez meg milyen név?
- Becenév.
- És te most innen eltűnsz, Szandika. - próbálta Attila finoman távozásra kényszeríteni a lányt.
- De ne már!
- Jól van, te akartad. Apa! - kiáltott Attila akkorát, hogy majdnem megsüketültem. - Szandra megint nem hagy békén.
A háttérből egy férfihangot hallottam, aki utasította a lányt.
Szandra elköszönt, és kiment.
- Látod, ennyire szemét ez a lánygyerek.
- Ne bántsad, hiszen a testvéred!
- Sokszor nem úgy néz ki. Állandóan veszekszik.
- Visszatérve, nagyon szívesen lennék. - pirultam el.
- Ennek örülök. De azért holnap megkérdezem személyesen is.
- Jó, helyes. - kacsintottam.
- Most viszont lépek aludni, mert apám nagyon mérges lesz. Jó éjt, szia!
- Neked is, szia!
Boldogan, mosollyal az arcomon aludtam el.