2. rész

Sziasztooooooook !

Elhoztam a 2. részt. Várom a véleményeket, kommenteket, üzeneteket a történettel kapcsolatban. 

Ez a sorozat nyomokban káromkodásokat, és erotikus jeleneteket tartalmazhat. (Nem kell durva jelenetre gondolni azért :D )

Szeptember 2. kedd

Hiába állítottam be az ébresztőórát a telefonomon, nem voltam hajlandó felkelni. Nem szeretek korán kelni, és nem érdekel az iskola sem. 
- Hajnal Nóra, megint ezt fogod játszani? - kiáltott be anyám. - Nem volt neked elég tavaly? Mi kell még neked, hogy észhez térjél? 
- Jól van, kelek már. Nem kell veszekedni. 
- De veled kell. A húgod már elindult. 
- Persze, a tökéletes húgom. - mondtam gúnyosan. 
Mivel kint nagyon meleg volt megint, ezért az egyik piros toppomat vettem fel, fekete rövid szoknyával. A hajamat kivasaltam, egy kis sminket tettem fel az arcomra, gyorsan összeraktam a táskámat, ami elég nehéz lett, és elindultam. 
Sohasem érdekelt anyám beszéde. Bár párszor elég csúnyán veszekedtünk, soha nem ért meg igazán. Bár jobb, mint apám, aki nem foglalkozik velem. Nem tud az életemről semmit. Maximum akkor, amikor Szekeres éppen őt hívja fel, hogy a lánya megint elkésett, és nem tanul rendszeresen órákra. 
Amikor a HÉV-en ránéztem a telefonomon az órára, már akkor tudatosult bennem, hogy ebből 10 perc késés lesz. Ráadásul a matek tanárnőnél, akivel amúgy sem vagyok jóban. Majdnem megbuktatott. Az volt a szerencsém, hogy legjobb barátnőm, Lili súgott. Ő mindenből felkészül. 
8:10 perckor léptem be a nagy terembe. Hirtelen minden tekintet rám szegeződött. 
- Hajnal Nóra. Sejtettem. - nézett rám Borszéki Anna. 
- Elnézést, tanárnő, én siettem. 
- Ezt ismerem. Egyéb mentség? 
- Az ember nem is hibázhat? Véletlen volt. 
- Nórikám, ez nem véletlen. Te direkt csinálod ezt. Idén a bukásra játszol? 
- Nem éppen ez a célom. De ha már így felvetette... 
- Ülj le a helyedre, ameddig nem mondok egy cifrát. 
Rámosolyogtam Attilára, és leültem az előtte lévő székre, Lili mellé. 
- Szia, Norcsa! Miért nem tudsz egyszer időben jönni? 
- Lili, nem szeretek korán kelni. 
- De itt szabályok vannak. 
- Jól van. 
Lehajtottam a fejemet a padra, amikor egy összegyűrt papír találta el a fejemet. Kihajtogattam. 
Köszi az üzenetet. Megjegyeztelek, Norcsa. 
Basszus, ez csak Attila lehet. Hátranéztem, ő pedig rám kacsintott. 
Előkaptam az egyik tollamat, és firkálni kezdtem. 
Akkor jó :) Az óra után egy laza kávé? 
Hátradobtam a papírt úgy, hogy a tanárnő ne lássa meg. 
- Tehát szeretném, ha komolyan vennétek a matematika órát, és természetesen a tanórákon való részvételt is. - nézett rám szigorúan. 
Amikor kicsengettek, mindenki felkapta a táskáját, és kifutott a teremből. Kivéve engem, és Attilát. 
- Most nem kávézok, majd később. - mosolygott. 
- Jól van. Majd értesíts! 
- A sok rajongó között nem tudom, hogy lesz-e időm. 
- Akkor cseszd meg! 
Kifutottam volna a teremből, de megragadta a kezemet, és magához rántott. Megfagyott az ereimben a vér, lélegezni sem tudtam. Mélyen a szemeimbe nézett barna szemeivel. Azt hittem, elolvadok. Már reménykedtem abban, hogy megcsókol. Persze a remény hal meg utoljára. Igazából meghalt, amikor Attila elengedett, és csak úgy kiviharzott. 
Ezt megkaptam. Gyorsan felsiettem a termünkbe. Levágtam magamat a székre Lili mellé, aki elég furán nézett rám. 
- Jól vagy? - kérdezte, amikor látta, hogy még mindig elég gyorsan veszem a levegőt. 
- Persze. Miért? 
- Semmi. 
Történelemből is megbeszéltük a szokásos dolgokat. Aztán szünetben Bence jött oda hozzám, és ült fel a padomra. 
- Szia, Norcsa! Mi a helyzet? 
- Hello! Tök jól vagyok. 
- Király. 
- Norcsa. - futott oda hozzám Tündi - Attila most vesz fel egy videót kint a folyosón Bombával. 
Nem kellett kétszer mondania. Kifutottam a folyosóra, és tömeget láttam a két srác körül. Lányok ámultak rájuk, mint valami sztárokra. Mintha ők lennének a Földön a legmenőbb fiúk. 
- És akkor ma jelentkezek még videóval. Addig is sziasztok! - kiáltotta Attis. 
Aztán becsengettek irodalom órára. Szekeres Levente dühösen csapta be az ajtót. Mindenki némán ült a helyén, még én is meghúztam magam. 
- Nóra, nincs késés. Én elhiszem, hogy menő akarsz lenni. De ne ezzel, kérlek szépen! Annyi mindennel ki lehet tűnni. 
- Például videózással?
- Attila népszerűsíti az iskolánkat is. Igaz, nem a legjobb diákunk. - mosolyodott el. - de ő ilyen. 
- Persze, ő az iskola Istene. Miért nem csinálunk neki egyből szobrot? - szólt közbe Bence felbátorodva. - Ki a franc ő? 
- Bence, fejezd be! Ülj le a helyedre!
- Egy diszkriminált iskolában élek. Neki persze mindent lehet. Rá kell gyújtanom. 
Már elő is húzta a zsebéből a cigarettát, és az öngyújtót. Bence tényleg nem normális. 
 - Ligeti Bence, itt bent nem lehet cigarettázni! Azonnal tedd le!
- De ez most kell. Ne haragudjon, tanár úr!
Kinyitotta a mellettünk lévő ablakot, és kihajolt. 
- Ez már csak rosszabb lesz. - ült le Szekeres a székére. - talán nézzük meg a könyvben, hogy miről is fogunk tanulni. 
Némán nyitottuk ki a könyvet. Egy szót sem szóltunk, amit a tanár jó néven vett. 
A szünetben kimentem a kávéautomatához, ahol megint nagy sor állt. Mindenkinek szüksége van a koffeinre. Éppen elkalandoztak a gondolataim, amikor egy kezet éreztem a vállamon. Gyorsan hátrafordultam. Attila mosolygott rám. 
- Megijedtél? - nevetett. 
- Persze. 
- Várj, hozok neked én! 
Kitaszított a sorból, és előre ment. A többiek nem állták el az útját. 
- Tessék! - adta a kezembe a gőzölgő italt. 
- Köszönöm. - mosolyogtam rá. 
- Arra gondoltam, hogy vennem kellene pár új ruhát. Esetleg eljöhetnél velem. 
- Tényleg? - csillantak fel a szemeim. Ez a mondata kb. felért egy lánykéréssel. 
- Csak, ha van kedved. 
- Jó. 
Megittam a kávémat, és vidáman ültem le a székemre. 
- Képzeld, Lili, Attila elhívott. 
- És hova? 
- Csak plázázni. De igazából mindegy. 
- Ja, nem csak téged. Pár lány megy még az osztályából. 
- Mi van? 
- Kérdezd meg Tündit! 
Egész földrajz órán Tündivel leveleztem. 
Tündi, mit tudsz? Attila sok lányt elhívott a plázába? 
Igen. Mennek páran. Az osztályuk teljesen fel van dobva. 
Neeeeeeeeeeeeeee. :(
De megy Bomba is :) Azt hiszem videózni fognak. 
Ezzel nem segítettél sokat a nyomoromon. Rosszul érzem magamat. 
Ne vedd a szívedre! Ez csak egy fiú. 
Angol óra következett, ahol megint Attila osztályával voltunk összevonva. Odamentem a padomhoz, ahol ő támaszkodott. Kicsit meglöktem, és leültem a helyemre. 
- Neked meg mi a bajod? - nézett rám. 
- Teljesen hülyét csinálsz belőlem? 
- Ezt nem értem. 
- Persze, hogy nem, mert egy seggfej vagy. Egy idióta, öntelt majom. 
- Megmagyarázhatnád, hogy mi van. 
- Majd anyád elmondja. 
Elkomorult a tekintete. Ez szíven ütötte. 
- Tudod mit? Hagyjuk!
Leült a helyére, és lehajtotta a fejét a padra. Tudom, hogy csúnya dolog más anyjával jönni, de más fájó nem jutott eszembe. Bocsánat, elkapott a düh, és az indulat. 
Óra után elkaptam a kezét, ugyanúgy, ahogy ma már ő az enyémet egyszer. 
- Ne haragudj! Nem akartalak bántani. Csak azt hittem, hogy csak velem mész. 
- Nem anyám miatt fáj, hanem magam miatt. Amúgy videózni megyünk oda, nem randevúzgatni. Nem akarok senkivel sem randizgatni amúgy sem. Én nem az a fajta vagyok. 
- De miért?
- Most mennem kell. Szia!
Elfutott. Magamra hagyott kérdésekkel. 
Felfutottam az informatika terembe. Végre elérkezett az utolsó óra. 
Bence mellé keveredtem, de egyenlőre nem tudom hogyan. A másik oldalamon pedig Zita. Az ördög, és az angyal között. Lili biztosan haragszik rám, majd kibékítem. 
Bence rátette a kezét a combomra. Hirtelen nem tudtam, melyik testrészét rúgjam meg. A bokája mellett döntöttem. 
- Most mi van? 
- Ne rakd rám a kezed! Mit képzelsz? 
- Azt hittem, jól esik. 
- Figyelj, nem érdekelsz. 
Megnyitottam a Facebook profilomat, de nem várt semmi érdekes. Aztán gondolom kipróbálom az ask.fm-et, ha már egyszer Attila ezzel oltott be. A főoldalon Attila válaszait láttam. Elég sok mindenre reagált a nézőinek. 
Egy kérdés-válasz, azonban megragadta a figyelmemet. 
Kivel élsz? 
Apukámmal, és a testvéremmel. 
Akkor ezért sértődött meg a megjegyzésemen. Elváltak a szülei, és az anyukája nem él velük. Szegény. 
Az iskolakaputól pár méterre megláttam Attist, ahogyan a falnak támaszkodik, és a telefonját nyomkodja. Fekete koptatott nadrágja tökéletesen illett fehér pólójához. Fura, hogy csak most figyeltem fel az öltözékére, így messziről. Haját kicsit megborzolta a lágy szellő. 
- Ne haragudj! - futottam oda hozzá. 
- Norcsa, képzeld, ma nem lesz videóm, mert a lelkemig hatoltál. - hajtotta le a fejét. - Régen nem emlegették így fel anyámat. 
- Attila, sajnálom. Én nem tudtam...
- Mit? Azt, hogy anyám elhagyott minket? Azt, hogy nem is érdeklem? Azt, hogy apám nevel 10 éves korom óta? Nem kell a sajnálatod. Nem kell senkié. Van elég rajongóm, akik életben tartanak, és a foci. Ez a kettő éltet. 
- De én nem akartam így...
- Aranyos voltál ma. - emelte rám a tekintetét. A szemében ott volt minden szomorúsága. - De ezzel eléggé elrontottad. Nőkben nem lehet bízni. 
- Nem tudtam, hogy ez neked ennyire fáj. Akkor nem mondtam volna semmit. 
- Most legalább érted, miért nem kell lány az életembe. Inkább elmegyek Bombával focizni, csak nem értem, hol van ennyi ideig. 
Hirtelen gondolkodás nélkül megöleltem Attilát. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Akkor, ott, nagyon megsajnáltam. Tényleg van szíve, csak ezzel a menőséggel, nagyképűséggel próbálja elnyomni. Megláttam benne az érző lelket. 
Kicsit hagyta magát, aztán ellökött. 
- Mehetünk? - kiáltotta Bomba kifutva a kapun. 
- Persze. - vette fel a táskáját Attila. 
- Nem jössz velünk? - kacsintott rám Bomba. 
- Köszönöm, nem. Nem vagyok szívesen látott személy. 
Elindultam a villamosmegálló felé. Legalább megöleltem. Talán egy kicsit javítottam a helyzeten. 
Hazaérve felfutottam a szobámba, becsaptam az ajtómat, és rosszul éreztem magamat. Szívtelen voltam, tudtomon kívül is. 
Felléptem a Facebookra, ahol Lili már 10 üzenetet hagyott. Kikaptam a táskából a telefonomat, és felhívtam. 
- Lil, én egy szívtelen dög vagyok. 
- Norcsa, mi a baj? 
- Attila lelkébe gázoltam. 
- Túléli. 
- Annyira sajnálom. 
- Pihend ki magad! Rendes, aranyos lány vagy. Hidd el, ő sem haragszik rád. 
- Dehogynem. Te nem láttad a szomorúságot a szemeiben, a fájdalmat. 
- Szerintem pihend ki magad, és holnapra jobb lesz. 
- Köszi, szia!
Letettem a telefont, és csak ültem az ágyamon. 
Apa és anya együtt jöttek haza kivételesen. Hallottam, ahogyan beléptek a házba. Fanni, a húgom már le is futott hozzájuk. Ő mindig a jó kislány volt, én pedig a rossz. Ez volt a beosztás. 
- Norcsa, lejönnél vacsorázni? - jött fel anya. 
- Persze. 
Nagy nehezen felkeltem az ágyból, és lementem a lépcsőn. A nagy étkezőasztalon már el volt készítve a müzlim. Ez meg hogyan? 
- Ki csinálta meg? - kémleltem végig a családot. 
- Én voltam. - mosolygott anyu. - Gondoltam, ha kedves leszek hozzád, akkor talán elgondolkozol a dolgokon. 
- Szeretlek, anya! Annyira jó, hogy vagy nekünk.
Odaugrottam anyukámhoz, és szorosan megöleltem. Köszönöm, Attila, hogy szomorúság árán, de ráébredtem erre. 
- Mi történt veled? Hol a lázadó tinilányom? - mosolygott anya. 
- Egy szomorú történet miatt rájöttem, hogy sokat számítasz nekem. 
- Miféle történet? 
- Egy srácnak elváltak a szülei, és az anyukája elment. Nem is néz vissza rá. 
- Biztos nehéz lehet. 
Vacsora után letusoltam, felvettem a pizsamámat, lemostam a sminkemet, ölembe vettem a laptopomat, és befeküdtem az ágyamba. Éljen az esti rutin!
Attila kitett pár képet a fociról. Remélem, jobb kedve lett. Hirtelen felvillant egy chat ablak. 
Nagy Attila (Attis) üzenete: Szia! Tudom, úgy viselkedtem, mint egy kisfiú, aki sír az anyukája miatt. Gondolom nem volt elég férfias :) 
Hajnal Nóra Norcsa üzenete: Szia! Sajnálom, tényleg. És egyáltalán nem gondollak kisfiúnak. Az anyukája mindenkinek fontos. 
Nagy Attila (Attis) üzenete: Akkor szent a béke :) Csináltam is este egy videót, majd nézz bele:) Jóéjt :)
Hajnal Nóra Norcsa üzenete: Alap :) Jóéjt, szia :)
Megnyitottam a videót, amiben Attila beszélt éppen a kamerának. Amit megjegyeztem belőle az ennyi: 
Ma egy különös élményben volt részem. Az iskolában az egyik lány felemlegette anyukámat. Elég rosszul esett, de megtanultam már vele együtt élni. Van olyan, amikor azt hiszed, hogy ha nem akarsz tudomást venni valamiről, az nem is létezik. Dehogynem. Anyám hozzá tartozik az életemhez valamilyen szinten. Ezt el kell fogadnom, és sajnos ezzel kell együtt élnem, még ha fáj is. A túlélés fontos. 
A következő videó ígérem pozitívabb lesz, és mosolygós :) 

1. rész

Sziasztoooook :)
Elindul a Vele más sorozat is :) Remélem tetszeni fog nektek. 
Majd lehetséges, hogy a történet közben nézőpontot fogok váltani, de egyenlőre Norcsa szemszögéből írok. 

Ez a sorozat nyomokban káromkodásokat, és erotikus jeleneteket tartalmazhat. (Nem kell durva jelenetre gondolni azért :D )


Szeptember 1. hétfő


- Ugye nem akarsz már az első napon elaludni? - nyitott be anyám a szobámba sietősen. 
- Hány óra van? - néztem fel álmosan kócos hajjal. 
- 6. Gyerünk, ki az ágyból! Kapd össze magad! 
- Jól van, nyugi már.  
- Először öltözz fel, készítsd el a táskádat!
Miközben öltöztem, gyorsan írtam egy sms-t Lilinek, hogy az iskola előtt találkozunk. Mázlista lány, csak pár villamosmegállóra van tőlük a gimnázium. 
Fehér top fekete térdnadrággal tökéletes. A meteorológusok 35 fokot ígértek. Éljen az iskolakezdés!
Egy kisebb piros táskába belepakoltam csak úgy random jegyzetfüzetet, tollat, pénztárcát, telefont, fülhallgatót. 
Amikor leértem az emeletről, anyám szúrós tekintetével találkoztam, mint mindig. 
- Muszáj így öltözni? Kiállhatnál egyből az utcasarokra is. 
- Anya, kérlek hagyjál! Mi van ebben kivetnivaló? 
- Nem értem, ezeket a mai lányokat. Mintha ruha sem lenne rajtatok. 
- De most megyek. Szia, anya!
Adtam neki egy puszit, felvettem az egyik magassarkú szandálomat, és elmentem a HÉV megállóig. Anya félt engem és a húgomat. Azt hiszi, hogy nem tudunk magunkra vigyázni. 
A szerelvény szerencsére nem késett, ami csodának számított. Ülőhely természetesen nem volt. Végignéztem az unott arcú diákokon, és felnőtteken. Egy közös volt bennünk: korán keltünk, akaratunk ellenére. 
A metróban ennél nagyobb tömeg volt, de már megszoktam. Még az volt a szerencsém, hogy egy aranyos srác átengedte a helyét. Ennyit tesz, ha rámosolyogsz valakire. 
Elővettem a telefonomat, bekapcsoltam a mobilnetet, és írni kezdtem Lilinek Facebookon, aki persze fent volt. 
- Nagy a tömeg, de remélem, odaérek a Móriczra. 
- Siess, Norcsa, nem akarok megint késni. Tavaly is ezt csináltuk. Hol vagy? 
- Mindjárt a Blahán. 
- Akkor fogj egy repülőt! :) Én már itt vagyok a suli előtt. 
- Futok már. 
Nagy nehezen nem késtem el, ami tényleg csodának számít. Szekeres tanár úr, az osztályfőnökünk pedig már annyira megszokta. 
- Norcsa, szia! - ugrott a nyakamba Lili. 
- Lili! Annyira jó, hogy itt vagy. 
Bementünk az iskola nagy udvarára, ahol már ott volt szinte az egész iskola. Beálltunk az osztályunk hátsó feléhez, akik éppen egy fát szemeltek ki, ami alá beállhattak. 
- Hello, lányok! - köszöntött Bence mosolyogva. 
- Szia! - üdvözöltük. 
Éppen egy szál cigit húzott elő, amiről tudta, hogy nem lehet. Ő ezzel hívta fel magára a figyelmet, én pedig a késéseimmel. Rövid szőke haja majdnem a mennyekig ért, annyira fel volt zselézve. 
- Norcsa, azt hittem összefutunk a nyáron. - kacsintott rám. 
- Nem éppen úgy jött ki, bocsi. 
- Most bepótolhatjuk. Második nagyszünet női mosdó? 
- Meg vagy húzatva? Nem csinálok veled semmit. 
- Nem tudod, milyen jóból maradsz ki. A nyáron volt időm megedzeni a kis öcsköst is. - nevetett. 
- Te állat. Kit érdekel? 
- Jól van. Csak próbálkoztam. 
- Nézd ott van, Nagy Attila! - lökött meg Lili finoman, és mutogatni kezdett. 
Attis a leghelyesebb fiú az egész Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Ódákat lehetne róla zengeni. Bár ő az "A" osztályba jár, szerencsére a matematika, és az angol órákat egyben tartja a tanár. Hála az égnek! 
Egyszer sikerült vele beszélnem, bár lekoptatott olyan rossz dumával, hogy ha kérdésem van, tegyem fel az "ask.fm"-en, ott mindig válaszol. Akkor legalább mondta volna azt, hogy nincsen ideje. 
- Még mindig jól néz ki. - jegyeztem meg halkan. 
- És mellette áll Bomba is. - pirult el Lili. 
Neki ő tetszett. Általában piszkálni szokták egymást, amit a barátnőm pozitív jelnek vett. Legalább foglalkozik vele. 
- És láttátok Attis legújabb videóját? - lépett oda hozzánk Tündi. 
Ő az osztály mindentudója. Szeret informátorkodni. Ha valakiről nem tudunk valamit, tőle kérdezzük. 
- Nem, miért mi volt benne? - kérdeztem Tündit, aki karba tett kézzel várt. 
- Lányok, mi a franc van veletek? Kit érdekel az az egoista majom? - ölelt meg minket Bence. 
Sajnos itt véget ért az igazgató beszéde, mi pedig mehettünk be a tantermekbe. 
Lilivel szokásosan az ablak melletti padsor utolsó előtti padjában foglaltunk helyet. Mindenki leült, majd Szekeres tanár úr viharzott be az ajtón. 
- Ligeti Bence, mi volt az udvaron ez az eszmecsere? - nézett Bencére a fekete keretes szemüvege mögül a tanár. 
- Nagy Attila, egy egoista senki. A lányok pedig odavannak érte. Tanár úr, érti? Egy seggfejért. 
- Fejezd be ezt a beszédet! Nem az utcán vagyunk. 
- De tanár úr.. 
- Elég volt. - csapott az öklével Szekeres Levente a tanári asztalra.- Örülj, hogy átengedtelek irodalomból. 
- A szüleim nagyon meggyőzőek. - nevetett, mire mindenki mosolyogni kezdett. 
- Idén nem lesz ez. Meg kell tanulnod mindent. Nem lesz itt kivételezés. Nem lesz, így volt meg úgy volt, tanár úr. A francba is, hamarosan felnőttek lesztek. Mit akartok kezdeni az életetekkel? Mit akartok? 
- Én szeretnék 2 gyereket, meg férjet, meg.... - kezdte rózsaszín ködben élő Zita. 
- Zita, ez egy tanóra! 
- De maga kérdezte, hogy mit akarok. 
- Ez egy általános kérdés volt. 
Végre kicsengettek. Lilivel fogtuk magunkat, és elmentünk a folyosó végére a kávéautomatához. 
- Szegény, Szekeres! - mondta Lili. - Én tényleg sajnálom. Ennyi hülyével egy rakáson. 
Az automata mellett Attila, és Bomba támaszkodott a falnak. Nagy beszélgetésben voltak valami focimeccsről.
Most vagy soha. Odamegyek. 
- Hello! - köszöntem elég félénken. Kb. a lábujjamig elpirultam. 
Attis rám nézett gyönyörű barna szemeivel, és elmosolyodott. 
- Szia! Mit akarsz? 
- Jók a videóid. 
- Köszönöm. Mi ismerjük egymást,nem? - mért végig a szemeivel. 
- Igen, persze. Angolon, és matekon te ülsz mögöttem. 
- Azt hittem, hogy valamelyik egy éjszakás kaland voltál a nyáron. De ha nem, annál jobb. 
- A micsoda? - néztem rá eléggé furán. 
- Egy éjszakás kaland. Tudod, amikor valaki csak úgy megtetszik, elmész vele valahova, csak úgy random megfekteted a nőt, és kész. 
Elfutottam onnan köszönés nélkül. Gratulálok, Nagy Attila. 
Amikor leültem a helyemre, már tényleg csak azon járt az eszem, hogy minden fiú meghülyült. 
- Lili, itt mindenki káosz. Basszus, még Attila is. 
- Ugye nem azt vártad, hogy egy menő focista, 5000 feliratkozós videóival veled fog bájologni? Nem éltél ebben, igaz Norcsa? 
- A picsába már! Miért nem lehetne rendes? 
- Az, csak játssza a nagymenőt. Bevallhatjuk, van is mire. Majdnem sorszámot kell húzni hozzá. 
- Tudod mit, Lili? Csináljunk mi is csatornát. A jó kinézetünkkel simán jönnének a srácok. 
- Mi van ma veled? 
- Ma kezdjük. Átjössz hozzánk, és ennyi. 
- Csak anyukád nyírna ki, vagy apukád is? 
- És? Csak vicces videókat gyártunk, mi van ebben rossz? 
- Egy hülye Attila miatt, nem kell ezt tennünk. 
- Még meggondolom. 
Szekerest szerencsére jobban nem sikerült felidegesíteni. Sikerült nagy nehezen átkiabálnia a hangzavaron az órarendet, és a tanárok névsorát. Szegénynek nem lesz velünk könnyű éve, de ki mondta, hogy a tanári állás tökéletes? 
Kiérve az iskolakapun, Attilát láttam meg egy lánnyal. Egymás mellett álltak, pózoltak, Bomba pedig fényképezte őket. 
Arra mentem, és hátba löktem a fiút. 
- Ne haragudj! - mosolyogtam. 
- Hülye picsa! Nem tudsz a lábad elé nézni? 
- Mondtam már, hogy bocsánat. 
- Ne bántsd szegény lányt! - ölelt át Bomba. - Ne haragudj Attilára! - nézett rám. - ő csak ingerültebb a megszokottnál. 
- Nem haragszok senkire, és ne ölelgess! - vettem le a vállamról nagy kezét. 
- Hogy hívnak? 
- Menj a fenébe az idióta barátoddal együtt! 
Elfutottam a Móricz körtérig, és már nem érdekelt semmi. Még hogy nem tudják a nevemet, mikor tavaly én oldottam meg a matek házijuk háromnegyedét, és az angol házijuk felét. Szemét banda. Majd én teszek róla, hogy mindenki megismerje Hajnal Nóra nevét. 
Amikor végre hazakeveredtem, már fájt a lábam a magassarkúban. Ledobtam a többi cipő közé, és felsiettem a szobámba. A pirosra festett falam mindig megnyugtatott. Az ágyam rendezetten állt a helyén, az íróasztalon papírfecni hegyek tornyosultak. A laptopom bekapcsolt állapotban feküdt a földön. Gyorsan kinyitottam a nagy ablakomat, hogy oxigénhez jussak. 
Kivettem a táskámból a telefonomat, ami 10 nem fogadott hívást jelzett Lilitől. Szegényt otthagytam az iskolánál. Gyorsan felhívtam. 
- Szia, Lili, ne haragudj!
- Norcsa mi van veled? Úgy elrohantál, mint egy tornádó. 
- Nem ismerik a nevem. Az emberek csak kihasználnak, Lil. Írd meg a háziját! Te olyan rendes vagy, hogy megcsinálod, aztán azt se tudja, ki vagy. Azt hiszi, valami ribanc vagy az utcáról, mert ő azokkal volt mostanában. Milyen világ ez? 
- Attila nem a jó kiindulópont. Vegyük mondjuk Kováts Bálintot!
- Azt a nyálas gyereket? 
- Mégse törné össze a szíved. 
- Mégse járnék vele egy másodpercet se. Elunnám az agyamat. 
- Attila meg mindig megcsalna. 
- Az izgalmas. 
- Kérj anyádtól gyógyszert! Majd holnap találkozunk matekon. Készítsd magad Attila ott fog ülni mögöttünk. 
- A legjobb. - nevettem. 
- Szia, őrült, Norcsa!
- Szia!
Van, amikor nem tudjuk megmagyarázni, mi fogott meg annyira valakiben, hogy kitartsunk mellette, bárminek is képzel minket. Egy megmagyarázhatatlan erő húz felé. 
A vacsoránál anyának szerencsére nem tűnt fel az őrültségemből semmi. 
- Remélem állítasz ébresztőt a telefonodra holnapra. - mosolygott anya. 
- Persze. De anya, mi van akkor, ha a késés az imagem? Ha a késés szóhoz valaki a Hajnal Nóra nevet társítja? 
- Jó lenne, ha valami jót is társítanának. 
- Mondjuk a suli legjobb pasijának barátnője? 
- Megint mibe keveredtél? - csapta le anyám a villáját, ami akkorát koccant a tányérral, hogy még apám is felnézett. 
- Semmibe. Nem kell felfújni a dolgokat. Én csak felvetettem egy tényt. 
- Nem akarok rosszat hallani Szekeres tanár úrtól. Elég volt a tavalyi év. 
Gyorsan letusoltam, majd felvettem a szokásos fehér póló, piros sort összeállításomat, és befeküdtem az ágyamba. Bekapcsoltam a laptopomat, és megnyitottam együtt a Facebookot, és a Youtube-ot. 
Attila tegnapi videója alatt 1000 megtekintés, 600 lájk, és 100 komment volt. A címe pedig: A top 10 beszólásom. Egyenlőre bezártam, majd holnap megnézem infó órán. 
A Facebookon megkerestem a nevét, és ráírtam:
Hajnal Nóra Norcsa üzenete: Amúgy Norcsa vagyok. Remélem, holnapra tudni fogod :P Szép álmokat.